A macska nevelése: jutalmazás vagy büntetés

Tanulás
A tanulás a viselkedés megváltozása a tapasztalatok eredményeként. Ez egy olyan közös tulajdonság, amely sok élőlényre, így a macskára is jellemző. Még pontosabban, ez az a képesség, hogy megértik, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az események, és hogyan tanulhatnak belőlük. A macska már a vemhesség alatt felfedezi és megtanulja az új információkat a külvilágról az érzékszerveinek köszönhetően. A növekedés során a cica, akárcsak a gyermekek, az idegrendszer fejlődésének különleges pillanatait éli át, amelyeket érzékeny periódusoknak nevezünk. Minden, amit a kismacska felfedez, különösen az élet első három hónapjában, gazdagítja egyéni "adatbázisát". Tárgyakat, zajokat, szagokat, embereket, más macskákat, kutyákat és sok más dolgot vizsgál meg a cica és memorizál, hogy a jövőben ne féljen tőlük. Mindezek eléréséhez elengedhetetlen az anya nevelő szerepe. A kicsinek tudnia kell kezelni az érzelmeit a növekedés során, hogy a lehető legjobban ki tudja használni a tanulási potenciálját. Tanulás csak akkor történik, ha az érzelmeket "átlagos" intenzitással érzékeli. A macskák egész életük során képesek tanulni, még idős korukban is.

A macska nevelése
A szótár szerint az "Educate", azaz nevelés, a latin ex - ducere szóból származik, ami azt jelenti, hogy kihúzni vagy kiengedni. A nevelési folyamat az egyén képességeit fejleszti és finomítja, figyelembe véve az egyes alanyok jellemét. Ez egy olyan út, amelynek célja, hogy valami "rejtett" dolgot felszínre hozzon. A nevelés nem azt jelenti, hogy a macskát úgy alakítjuk át, ahogyan a gazdik szeretnék, vagy hogy megszüntetjük azt, ami nem tetszik nekik, hanem a kismacskát támogatjuk a fejlődésében, személyiségének teljes kibontakoztatásával. Gyakran azt hisszük, hogy az udvarias macska egy nyugodt, békés állat, amely nem zavar minket munka vagy pihenés közben, hagyja magát simogatni, ha akarjuk, vagy játszik, ha van szabadidőnk, amit rászánunk. Mi azt szoktuk mondani, hogy ez egy "plüssállat" leírása!

A macskád tanítása: Jutalmazás és büntetés
A negatív büntetés olyan fájdalomkeltő inger megjelenéséből áll (pl. a hang felemelése, pofon, a cica elszigetelése), amely az adott félelemmel kapcsolatban negatív érzelmeket vált ki, ami nemcsak a tanulást akadályozza, hanem elősegítheti az agresszív viselkedés megjelenését is, mint kommunikációs eszközt a macska számára. A büntetések a konfliktusos kapcsolat kialakulásának is kedveznek. A családi környezetben a macskát sokszor gyerekükként kezelik, és az követi az emberi család által mutatott példát. A kismacska megtanulja, hogy az "erőt" használja a problémák megoldására. Nem lehet kijelölni azt a határt, amely alatt a büntetés elviselhetőnek nyilvánítható. Az erőszak mindig és minden esetben elfogadhatatlan, és érinti az alany testi és lelki épségének tiszteletben tartásához való jogát. Az állatok nemcsak érző lények, hanem saját jogon alanyok is, és mint ilyeneket kell tisztelni, elkerülve az erőszak alkalmazását, amely nem tekinthető a nevelés elfogadható formájának. A pozitív megerősítésen alapuló oktatás viszont gyorsabb és könnyebb tanulást tesz lehetővé. Egy pillantás, egy simogatás, egy "kedves" hanglejtés vagy egy finomság olyan jutalom, amely ösztönzi a tanulást. A következő a teendő:

• Célszerű a figyelmedet inkább azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket a cica jól csinál, és nem arra, amit rosszul csinál.
• Dicsérd és jutalmazd meg a kismacskát, amikor jól viselkedik.
• Amikor a cica valamit rosszul csinál, a családtagok felkiálthatnak: "Gyere ... mit csinálsz?!", és kínálhatnak egy járható alternatívát.

Ha például nem akarjuk, hogy a kicsi a kedvenc kanapénkra vizeljen, akkor a kanapé közelébe kell helyezni egy kaparófát, hogy az állat a bútor megrongálása nélkül fejthesse ki természetes tulajdonságait. Vagy abban az esetben, ha a macska felugrik az asztalra, hogy közelről megfigyelje, mi történik étkezés közben, felajánlhatjuk neki, hogy üljön egy magas zsámolyra.