A kiskutya hozzászoktatása az egyedülléthez

A kutyák szociális, társas állatok, ami azt jelenti, hogy fontos számukra, hogy olyan csoportban éljenek, ahol folyamatosan megoszthatják egymással tapasztalataikat és feladataikat. A kölyökkutyák természetüknél fogva fokozatosan megtanulják kezelni a csoporttól való elszakadás okozta kellemetlenségeket. Anyjuk gyakran kezdi rövid pillanatokra magára hagyni a kölyköt, és amikor jelen van, arra bíztatja, hogy önállóan fedezze fel a környező területeket. A kölyökkutyát fokozatosan, több lépésben kell megtanítani arra, hogy egyedül maradjon otthon. Ez a folyamat segít a kölyöknek, hogy fokozatosan önállóvá váljon, ráadásul egy biztonságos hely, például egy kutyaház vagy takaró kialakítása, megbízhatóságot és következetességet biztosít a csoporttól való távolmaradás során, hogy az elszakadást kevésbé traumatikusan élje meg.

Hány órát lehet egy kiskutya egyedül otthon?
Az elkülönítés azonban nem haladhatja meg a 2 órát, legalábbis az első néhány alkalommal. Ahogy a kutya növekszik, úgy lesz képes hosszabb időre is elszakadni a csoporttól. Napközben, játék vagy rövid séta után győződjünk meg róla, hogy a kiskutya egyedüli rágási tevékenységet végez (eledellel töltött játékokkal vagy különböző csontokkal), amit a kutyaházuk vagy a területük közelében végezhet, és mindenképpen hagyjuk őt egyedül. Minél inkább ezt tesszük, annál inkább kedvelni fogja a pihenés és a kikapcsolódás pillanatait, amikor jelen vagyunk.

A kiskutya hozzászoktatása az egyedülléthez
A következő lépés az lesz, hogy ezekben az időkben a csoport otthon van, de nem egy szobában. Amint megbizonyosodtunk arról, hogy a kiskutya képes pihenni és nyugodt maradni ahhoz, hogy valamilyen tevékenységet akkor is elvégezzen, ha mi egy másik szobában vagyunk, elkezdhetjük a kiskutya látogatását "üdvözlési rituálék" kialakításával: Nem jó, ha azt gondoljuk, hogy a kölyökkutyát mind távozásunkkor, mind visszatérésünkkor figyelmen kívül kell hagyni! A kicsi figyelmen kívül hagyása alááshatja a hitelességünket és megbízhatóságunkat. Ezért jobb, ha mindkét pillanatban üdvözöljük őket, anélkül, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnénk a pillanatra. Ha hazaérünk, a kölyökkutyus vidám és nyugtalan lesz, miután nyugodt és megnyugtató hangon üdvözöljük, anélkül, hogy felkapnánk, körbejárjuk a lakást, és nyugodtan meghívjuk, hogy kövessen minket. Ha elértük az érzelmi aktiváció átlagos szintjét, lassú és kellemes mozdulatokkal, valamint ismerős hangunkkal fizikailag is kapcsolatba léphetünk velük. Ha az újraegyesítés érzete erős, előfordulhat, hogy a kicsi a túlzott érzelem hatására bepisil. Mint korábban láttuk, kerüljük a szidást, és távolodjunk el a területről, támogassuk és segítsük a kicsit, hogy visszatérjen a normális érzelmi állapotba, és találjunk valamilyen tevékenységet számára. Ezen a ponton aztán feltakaríthatjuk a területet.